Alacska
   
 
  Településről
 
Képviselő-testület
Bizottságok
Testületi ülések
Rendeletek
Határozatok
Rendezési terv
Gazdálkodás (üvegzseb)
Önkormányzati dokumentumok
Közbeszerzések
Statisztikai adatok
Hírek
Hirdetmények
Partnerségi egyeztetés
Választási információk
 
Ügyfélfogadás
Szervezeti egységek
Ügykörök
Telefonszámok
E-mail címek
Nyomtatványok
Szabályzatok
Pályázatok
 
Óvodák
Általános iskolák
Közintézmények
Sportklubok
 
Egészségügyi ellátások
Településről
Településfotók
Településtérkép
Cégkatalógus
További információk a településről
 

Bemutatkozás

Alacska Története

1280-1945

Az Alacska név oklevelekben 1280 körül tűnik fel, Alacskay Zadúr leánya, Haripáni Izóth özvegye perében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már ebben az időben faluként létezett. Annyi bizonyos, hogy ebben az időben templommal nem rendelkezett, mivel nem szerepel az 1330-as évekből származó pápai tizedjegyzékben, viszont már kialakult településre utalnak a XIV-XV. században folyó határ és birtokperek. A XV. században a huszita háború jelentett akadályt, a XVI-XVII. században pedig a török támadások bénították meg a gazdasági fejlődést. Amíg az ország kevésbé fenyegetett területén már a XV. században a szántóterület túlnyomó többségére kiterjed a háromnyomásos gazdálkodás, addig Alacskán még a XVIII. században is csak a kétnyomásos gazdálkodást ismerték. A török támadás 1554-ben érte el Borsod Vármegye határát. Alacskát ekkor még elkerülte a veszély. A majdnem egy évszázadig tartó békés korszak idején Alacskán is kiépült az egyházszervezet, s a XVI. századtól, mint leányegyház Sajószentpéterhez tartozott. A XVI. századra a családnevek kialakulása is befejeződött. Alacska az 1550-es évek végén került török kézre. A község hódoltsági terület lett. Fülekre fizette az adót, amit a török folyton emelt, s ráadásul szolgáltatásokat is rótt a községre. A mezőgazdaságon belül Alacskán már a XVI-XVII. században kiemelkedett a szőlőművelés. Az 1601-ben készített pecsét emblémája is bortermelő jelleget tükröz, az emblémát ugyanis címerpajzson található szőlőmetsző kés alkotja. 1771. kétszeresen is jelentős dátum a község életében. Ez évtől kezdték el bővíteni a templomot és tornyot is építettek hozzá, és ez évben kapta meg Alacska az urbáriumot. Az úrbérrendezés hatását nehéz egyértelműen megítélni, kétségtelen, hogy messze kiható jelentőséggel bírt. Az adók beszedése állandó gondot jelentett a községben. 1801-ben a falu 2 évre kapott adómentességet tűzkár miatt, 1804-ben pedig eső miatt. Az 1848-49-es szabadságharcról csak annyit őrzött meg a szájhagyomány, hogy Alacskaiak is részt vettek benne és a cári csapatok Alacskára is bevonultak, és a község főterén borban főzték a húst. Az 1848-as törvények közül a falu életében a legnagyobb jelentőséggel a jobbágyfelszabadítás bírt. Alacska ma bányászközségként él a köztudatban. Az első kőszénbányát 1888-ban nyitották meg. Ettől az időtől kezdve a kizárólag mezőgazdasági jellegű kisközséget egyre szorosabb kapcsolat fűzte a bányához. 1928. szeptember 1-re épült fel az új iskola, a Dr. Gróf Miklósvári Miklós Elemér által adományozott telken. A XIX-XX. század legnagyobb befolyással rendelkező birtokos családja a Miklósvári Miklós család, kiemelkedő tagjai: Miklós Gyula ( 1832-1894 ) országos borászati kormánybiztos, a Filoxéra elleni harc országos vezetője, és Miklós Ödön ( 1856-1923 ) földművelésügyi államtitkár / főrend /, aki az alacskai kastélya parkjában van eltemetve, síremlékét: Molnár-C. Pál világhírű festőművészünk tervezte meg, és készítette el. Alacskán született 1754. december 6.-án Gelei József író, műfordító, tanár is.


Az Alacskai Helytörténeti Gyűjtemény


A kilencvenes évek elején vetődött fel a településen először, hogy össze kell gyűjteni, és méltó módon el kell helyezni a község múltjára vonatkozó emlékeket. Ez a kezdeményezés akkor több ok miatt nem valósulhatott meg, majd 1996-ban Nagy Gábor önkormányzati képviselő újra felvetette egy helytörténeti gyűjtemény létrehozásának gondolatát. Saját addigi gyűjteményét is hozzáadva kezdte meg gyűjteni a lakosságtól a község múltjának még fellelhető emlékeit. Az önkormányzat egy szolgálati lakás három helyiségét biztosította számára. Az ünnepélyes megnyitóra 1998. augusztus 20-án került sor. A helytörténeti gyűjteményben a település írásos és tárgyi emlékei, a szövés-fonás eszközei, lakberendezési tárgyak, mindennapi használati eszközök, a paraszti gazdálkodás tárgyi eszközei, a bányászmúlt emlékei stb kerültek elhelyezésre. Jelentős értéket képvisel az 1900-as évek elején a településről készült 180 db jó minőségű fénykép is. Helyhiány miatt nagyon sok anyag nincs kiállítva. A gyűjtést továbbra is folytatjuk, a gyűjtemény anyaga ez által folyamatosan bővül. Valamint alkalmi, időszaki kiállításokat is rendezünk belőle.


Nagy Gábor


 
   
| Belépés | Copyright