Településtörténet

A község kialakulása és története Csokvaomány község két község - Omány és Csokva - egyesítésekor kapta mai nevét.
Ennek előzményei is voltak, hiszen már a XVII. Században is egy időre közös bírót választott a két falu, s ráadásul egybe is épült. A hivatalos egyesítés 1943-ban történt, de még utána is néhány évig külön bíró vezette Ományt és Csokvát, majd 1949-re ténylegesen is egyesült. A község területe az ősidőkben feltehetően lakatlan volt. Mivel azonban több szomszédos akkori lakott hely (oda-vissza is) csak félnapi járásra esik tőlünk, így pl. az Istállókői-barlang lakói egyik kedvelt vadászterülete lehetett (ezt egy itt talált kőszerszám bizonyítja is). A község harmadidőszaki dombvidéken fekszik (az ún. "Hegyhát"-on). A jégkorban azután (a jégtakaró környéki tundraéghajlat hatására) hullámos felszín alakult ki, enyhe lejtőkkel. Az éghajlat minden szempontból mérsékelt (8-9 0C évi középhőmérséklet; kb. 600 mm csapadék), a természetes növényzet főként tölgyes, részben bükkös.
Összességében a természeti föltételek az első betelepülők számára lehetővé tették a mezőgazdasági művelést, bár annak mégsem igazán kedvezőek. (Az egész környék erdőgazdálkodásra való, a természeti föltételek igazában annak jók.) A két falu az Árpád-korban jött létre. Az első okleveles említésük (a két falué együtt) 1221-ben történt egy peres ügy kapcsán. Valószínűleg cseh telepesek költöztek ide, de köztük németek is lehettek. Az ősi cseh településekről a Pesty-féle gyűjtéskor még tudott a helyi hagyomány. Az 1221-es oklevélből is gyanítani lehet erre, főként a helynévanyagból lehet erre következtetni. Csokva neve, talán Omány neve is, a határban néhány helynév (Bulyunkú, Kais? Kalyizs) Omány határában, Csokva határában a "Pohorka" név szláv eredetű; a Nemecke-völgy neve is szláv eredetű, de német lakosságra is utal. A telepesek hamarosan összeházasodtak a magyarokkal, a későbbiekben a két falu színmagyar lakosságú. Az első században csak mezőgazdaságból éltek (erdőirtás, erdőégetés, makkoltatás, legeltetés, kaszálás stb.). Erdőégetésre utal a szláv eredetű "Kais" szó. Erdőirtásra az "Eresztvény", makkoltató tölgyerdőre a "Dobra" szláv eredetű helynév. De a "Bíró harasztja" dűlőnév is eredetileg a (Bírótölgyerdeje) makkoltató erdejét jelentette. Van olyan vélemény, hogy az "Avas" is ugyanazt jelenti, mint a szláv "Dobra" (makkoltatótölgyerdő).Megjegyzendő: ma a Dobra, Bíró harasztja, Szilfás nevű határrészekben már egyetlen egy fa sincs. Eredetileg pedig itt mindenütt lombos erdő volt. A község első lakói tehát cseh (és részben német) földműves telepesek 1221 előtti időkből. A borsodi vár várnépei voltak. Azután az Árpád-kor végén Csokva egyházi, Omány világi földesúr kezére jut. Csokva első földbirtokosa a bélháromkúti apádság, ettől később az egri káptalan örökli a falut. Csokva a XIV. században "puszta faluvá" vált, majd újra benépesült. Omány világi nagybirtokos családja a faluról nevezte el magát. Gazdag család volt, pl. egy időben Nekézseny is az ő falujuk volt. Ományi Balázs a mohácsi csatában hősi halált halt. Ományt a XVI. század közepén fölgyújtották a füleki bég martalócai és egy összeírás szerint a XVI. század végén a két faluban mindösszesen tucatnyi ház állott csupán. Sokáig ritkán lakott aztán ez a táj. Bél Mátyás szerint Ományt "? alig három házacska alkotja". 1711 után mégis gyorsan nőtt itt a lakosság, először Csokván, majd Ományban is. Az 1787-es népszámláláskor Csokván 40 ház 302 lakossal, Ományon 33 ház állt 269 lakóval. Csokva temploma is 1735-ben épült, első iskolája 1806-ban. Igazi föllendülést a környék szénbányászata hozott itt. Eleinte a távolibb Perecesre, Bánfalvára, később Somsályra jártak sokan dolgozni gyalogosan. Később a legtöbb családfő innen a farkaslyuki szénbányába járt munkába,- előbb gyalog, majd autóbuszon.
1945-89 között a község lakói szépen gyarapodtak (szép családi házak, berendezések stb.). Az iskolázottsági szint is megugrott, a korszak végére fölépült az új iskolaépület is. Néhány más középület is gazdagította községünket (pl.: orvosi rendelő). A rendszerváltás együtt járt itt a farkaslyuki szénbánya, az ózdi kohászat és más munkahelyek megszüntetésével, bár községünk egyetlen ipari üzeme (egy "Tólápa" nevű külterületen levő ruhagyár) megmaradt.
A község kezd elöregedni, sokan elszegényednek, nem könnyű munkához jutni. Ugyanakkor biztató jelek is vannak (pl. sikeres kisebb vállalkozások). Az új Önkormányzat munkája viszont valódi sikertörténet.
Néhány év alatt telefonhálózat, gázvezeték-hálózat, kábeltévé, vízvezeték-hálózat épült, bár gondjai az önkormányzatnak is vannak.
A község lakói új föllendülésben reménykednek. Bárdi Gyula