Magyar / Deutsch / English

A község várjobbágyok lakta falu volt, nevét egy Dedus nevű várjobbágytól az 1221-ben és 1230-ban (oklevelekben említett) Dedus nevű ősétől kapta. Az itt lakó várjobbágyoktól Dédes nembelinek is mondják (1247-ben). 1950-ben Dédes-t és Bántapolcsány-t Dédestapolcsány néven egyesítették.
1240-ben a dédesi várjobbágyok azt állították, hogy Tardona területe hozzájuk tartozott, a király azonban Miklós ispánnak adta, s határát leíratta, amelyben szerepel a dédesi jobbágyok földje, és a hegyek között a remeték lakhelye. 1247-ben a várjobbágyok az őket védelmező Miskolc nemzetségbeli Phyle zágrábi prépostnak, Tamás ispánnak és Imrének 12 M-ért eladták, Dédeskő harmadát várépítésre s egy másik hegyet, mely előtte fekszik a falu irányában. A szóban forgó hegy mellett vasművelés folyt. 1254-ben már állt a vár. A várhegy festői tájékán, a Bükk hatalmas hegyeitől övezve gyönyörű környezetében fekszik a Dédesi vár. A várnak évszázadokra visszamenő történelmi múltja van. Régi okiratok és a kutatások az alábbiak szerint ismerjük meg a vár történetét. Dédes várát IV. Béla király híve, az Ákos nemzetségbeli Ernye bán építette. Unokái, mikor Róbert Károly király ellen pártot ütöttek s a debreceni csatában (1317) a király híveitől vereséget szenvedtek, menekülniük kellett. Ebben a várukban kerestek menedéket, de itt nem sokáig tarthatták magukat. Alig csapódik be mögöttük a vár felvonó hídja, felharsan a királyi hadak lihegő kürtje, hogy bosszút vegyen pártütésért. A királyi hadak lihegő kürtje, hogy bosszút vegyen pártütésért. A királyi hadak bevették Dédes várát, s a hűtlen unokák fejök és javaik elvesztésével lakoltak lázadásukért.
A lázadó "fők" porbahullása után közel egy évszázadon keresztül a vár királyi tulajdon lesz. Ettől az időtől Dédes község története szorosan egybeesik a dédesi vár történetével. A vár fénykora ekkor kezdődik. Gyakran látogatja a pompát kedvelő Károly Róbert fényes kísérettel. Ilyenkor bölényvadászok kürtjétől visszhangzott az erdő rengetegre. Nem egyszer sietett ide a visegrádi udvarból a szép és bátor lelkű, de kalandos életű Cilleí Borbála, Zsigmond király hitvese, akinek 1424-ben adományozta a várat a király. Tombol az élet Dédes várában. Lovagi tornák vigalmai s országra szóló dús lakomák "dúlnak". Később a vár a Palóczy, majd a Perényi család birtokába kerül.
A török hódoltság korában a megpróbáltalásnak és viszontagságoknak hosszú sora viharzik át Dédes vára és tartozékai felett. 1567. április 2-án Hasszán temesvári basa megostromoltatta a várat. A vár kapitánya ekkor Bárius István volt, aki a török sereg ellen 15 napon át vitézül védelmezte a várat. A túlerőben lévő török sereggel szemben azonban a vár védői szinte tehetetlenek voltak. Ezért Bárius István a vár közepén lévő torony alá összehordatta minden puskaporát s egy hosszú kanócot vezetett oda, mely lassú égéssel időt engedett az elvonulásra. Éjjel aztán mindnyájan elhagyták a várat, amit észrevettek a törökök s nagy örömkiáltással rohantak be a nyitva talált kapun.
A diadal mámora csakhamar vérfogyasztó halálhörgéssé és jajkiáltássá vált, minthogy a meggyújtott kanóc tüze éppen akkor ért el a puskaporhoz, s 400-nál több törököt repített a levegőbe. Megtorlásul Hasszán basa leromboltatta a várat, ami többé nem is épült fel. A korabeli okiratok "lerombolt várnak" (Castrum dirutumnak) említi Dédes várát.
Bántapolcsányról a legrégebbi adatunk a XIV. századból maradt fenn, mikor már meglévő egyházáról értesítenek. A Tapolcsány helynév szláv eredetű, és etimológailag azonos Nagytapolcsány második névelemével. A bán előtag azzal kapcsolatos, hogy a falu a Bán patak mentén fekszik.
Dédes várának tartozékaként, annak sorsában osztozott. Palóczi-birtok volt, majd az utolsó Palóczi halála után, Perényi Péter szerezte meg. Mikor Dédes vára elpusztult, a király Putnok várának tartozékául rendelte Tapolcsányt, majd 1568-ban Daróczy Máténak adományozta. A törtök azonban hamarosan elfoglalta. Később még a Daróczyak az urai, ám a XVIII. századtól a Szentmiklóssy család kapta meg. Szentmiklóssy Ferencet 1757-ben iktatták be Tapolcsány birtokába. A reformáció korán elterjedt, a dédesi anyaegyházhoz tartozott. Az 1930-as években 576 fő lakott Bántapolcsányban, közülük 504 fő református volt. A 2042 kat. hold határból 1092 holdat erdőként, 599 holdat szántóként hasznosítottak. A terület, döntően törpebirtokosok között oszlott meg. egészségügyi ellátása helyben nem volt, iskolája nem működött.
A két településegyesítéséből 1950-ben jött létre Dédestapolcsány. A település lélekszáma 1970-ig növekedett, azután csökkent, jelenleg stagnál.

***

Das Dorf liegt im Tal des Bachs Bán, an der Grenze des Naturschutzgebiets von Lázbérc, und des Bükker Nationalparks. Es ist eine Siedlung, die die besten Naturgegebenheiten des Raums besitzt, ein beliebter Ort für Ausflüge, und ein beliebtes Paradies für Angler. Die Urkunden erwähnen das Dorf zum ersten Mal im Jahre 1304. Seine Gegebenheiten sind ausgezeichnet, die Sehenswürdigkeiten der Umgebung sind ja in der Nähe: die Ruinen der Burg von Dédes, die Klosterruinen von Szentlélek, die Schibahnen von Bánkút oder Lillafüred. Zu den Sehenswürdigkeiten der Gemeinde gehört die Sammlung von harten Irdenzeugen und Steinguten.

***

Dédestapolcsány lies in the valley of the Stream Bán, at the border of the Lázbérci Tájvédelmi Körzet and the Bükk National Park. The village has one of the greatest natural potentials in the area and also is a wonderful place to go for a trip or do some fishing. Documents mentioned the village first in 1304. There are many sights very near to the village such as the ruins of the castle of Dédes, the ruins of the monastery of Szentlélek, the ski-tracks of Bánkút or Lillafüred. Dr. Miklós Kiss' collection of potteries and earthenware are the part of the village's sights.