Rudabánya, az Észak-Magyarországi régióban az Aggteleki-karsztól délkeletre, a Rudabányai-hegységtől délnyugati irányban található.
Az ország egyik legrégebbi bányásztelepülése.
Rudabányát oklevél először 1299-ben említette Ruda néven. Felvirágzása a XIV. században kezdődött, abban az időben az ezüstbányászattal szerzett egykori gazdagságról tanúskodott, de bányásztak itt aranyat és rezet is. Mégis a vasércbányászat emelte elismert rangjára, már a középkorban is jelentős bányásztelepülés volt.
Nagy Lajos királyunk 1378-ban bányavárosi rangra emelte Rudabányát. Erre az időre utal a ma is meglévő ezüst várospecsét, bányászszerszám ábrázolással. Mindez hosszú évszázadokon keresztül meghatározója volt a település életének.
1564-től az állandósult török támadások következtében a település elszegényedett, lakossága megfogyatkozott. A XVII. századra rangját vesztett jobbágyfalu lett, bányászat nélkül. Az érctermelés 1880-ban indult újra, és ezzel egy időben vett lendületet településünk fejlődése is
Trianon után Rudabánya maradt az egyetlen jelentős vasércbányája az országnak.
A II. világháború után a bányászat robbanásszerű fejlődésnek indult, 1962-ben pedig településünkön felépült egy ércdúsító mű is.
1986 –ban viszont az akkori kormányzat úgy döntött, hogy a gazdasági helyzet indokaként, településünkön a vasércbányászatot felfüggesszék, pedig a föld mélye mintegy 30 millió tonnára becsült vasérckészletet rejt még.
A földkutatás közben az érceken túl itt találták meg 1967-ben azt a 10 millió éves ősmajom koponyát, amely a majmok és az ember fejlődésének szétválása előtti utolsó állomást jelenti. A leletet a tudományos világ Rudapithecus hungaricus néven ismeri. 1998 nyarán újabb szenzációs, Gabi névre keresztelt lelet került elő az emberré válás hazai lelőhelyén.
Napjainkban is a régészeti szenzációkról és az újonnan itt talált paleontológiai leletekről világhírű a településünk.
Az egykor jelentős bányásztelepülésen alakították ki Borsod-Abaúj-Zemplén megye bányászattörténeti múzeumát.
Városunk nevezetessége még a festett fakazettás mennyezetű református templom is, valamint
Rudabánya neves szülötte Gróf. Gvadányi József (1725-1801) író és hadvezér a Peleskei nótáriusról szóló mű írója.
Hat évszázad után, 2008 ban Rudabánya ismét elnyerte a városi rangját, akkor az itt élő emberek azt érezték, hogy ezzel visszakapták a jussukat, a városi rangot.
A "rehabilitáció" történelmi igazságtétel lett és egyben a jövő nagy lehetősége, de ugyanakkor felelősség, kötelesség és többletfeladat is.
Az itt élő emberek úgy érzik, hogy a várossá válással egy lendületes fejlődés vette a kezdetét.