| |
Hősök Napi megemlékezés Serényfalván

A helyi római katolikus templomban tartott ünnepi szentmisét, a Millenniumi Emlékműnél szervezett koszorúzás követte. Szerna Csaba polgármester ünnepi beszédében szólította emlékezésre a község lakosságát, a jelenlévőket. Néhány hónappal a II. világháború befejezése előtt, Serényfalváról Oroszországba hurcoltak el kényszermunkára 52 főt, akik közül 21 nő is volt. 1945. január 23-án történt az emberek összegyűjtése, a helyi általános iskolába. Innen gyalogosan, fegyveres katonák kíséretében, Kazincbarcikán megállva, mentek tovább Miskolcig. A Gömöri pályaudvaron történt bevagonírozás után indultak az ismeretlenbe. Nem tudták hová, minek és mennyi időre? Két heti utazást követően érkeztek meg első állomás helyükre, ahol útjaik ketté váltak. A rendszeres, megerőltető és nehéz fizikai munkához, nagyon gyenge, kalóriaszegény táplálkozás társult, így ennek egyenes következménye volt az elhurcoltak lassú, de folyamatos legyengülése, megbetegedése, melyet a gyógyszer és az orvosi ellátás hiánya fokozott. 13-an nem térhettek haza, hanem Oroszországban , tömegsírban nyugszanak valahol. A helyi önkormányzat és intézményei, a római katolikus egyház, a település lakosai, a jelenlévő túlélők és az elhunytak hozzátartozói, a kegyelet virágait helyezték el az áldozatok emlékművénél. Ezen a napon emlékeztek az I. és II. világháború harcterein elesettekre, a különböző munkatáborokban elhunytakra, vagy otthonukból ártatlanul – „MALENKIJ ROBOT” címén – politikai, vallási és egyéb okokból elhurcoltakra, a háború alatt életüket vesztett civilekre és azokra is, akiknek az elmúlt időszak alatt nem adatott meg, a csendes, nyugodt, emberhez méltó halál és az ismert sírhelyen való megnyugvás.
|
|