Magyar / Deutsch / English

Történelmi áttekintés


Egyes források szerint a település neve, a kallózó, ványoló vízimalomra vezethető vissza, amit a kender feldolgozása során használtak.
A település Karlo és Karlou néven már a XII. században előfordul, amikor a környékre németeket és cseheket telepítettek. A XII. és a XIII. században a település két részből állott: a jelenlegi Forrás-szögben nyolc, a tőle néhány száz méterre lévő Hrecska-tanyán pedig tizennégy lakóház és templom is volt. Ez utóbbit Templomfalunak nevezték. Első írásos említése 1317-ből származik, Carlon, Karlou, Karlo alakban.
A község a XIV. században már nagyobb település lehetett, mert 1356-ban megyei közgyűlés színhelye volt, amit Gara Miklós nádor vezetett: “Ilyen alkalmakkor nagy tömeg volt együtt, ezért a gyűlést rendszerint szabad helyen, a mezőn tartották. A közgyűlések célja a gonosztevők kiirtása is volt. Igazságot szolgáltattak a jogkereső feleknek, főképp birtokperekben, de döntöttek peren kívüli cselekményekben is. Vizsgálatokat folytattak, tanúkat hallgattak meg.”
A XIV. században a települést a Rátold- nemzetség családjával rokon Jolsvai- család birtokolja, majd ennek kihalása után a Ztanchi-, a Széplaki- és a Redey- családok a birtokosok. Ebben az időben a település neve Karlov, Karlo, sőt Kálló formában is előfordul. Később a Thomai- család lesz a falu egy részének birtokosa, de a XVII. században már a Herencsényieknek is van birtoka. A XVII. században jelenik meg a Mladsovics- és a Geöcze-család, mely utóbbinak Göcze néven is ma vannak leszármazottai a faluban. A XVII. és a XVIII. században a birtok aprózódásával a birtokosok száma tovább növekedett.
A község a XV.. században vámszedőhely, ezidőtájt saját malma volt a Sajón.
A tatárok dúlását és a törökök fosztogatását a település sem kerülhette el. 1555-ben a török égette fel a községet; 1599-ben Lengyelország felől tatárok törtek be Borsodba, és sok falut, köztük Szuhakállót is teljesen kirabolták és felégették.
Természeti és egyéb katasztrófák is sújtották a települést. Az 1500-as évek második felében pestis következtében haltak meg sokan, az 1800-as évek elején tűz, jégverés és fagy pusztított; a környéken elszaporodott farkasoktól és a Szuha-patak áradásától, máskor az aszály következtében fellépő ínségtől szenvedtek a kállóiak.
Az említett két régi település – Szuhakálló ősközsége – elhelyezkedése folytán sokszor volt kitéve a Sajókaza felől portyázó seregek támadásainak és a Sajó áradásának. Ezek miatt a XVI. század vége felé a falu már teljesen elnéptelenedett. Egészen a 17. századig pusztaként tartották számon, ekkor a régi településtől északabbra, a Szuha-patak mellett épült újjá a település a mai helyén, azon utak mentén, amelyek a környező falvak kereskedelmi útvonalai is voltak, ahol a Sajó áradásai elől is menedéket találtak. Ekkor már Kálló a falu neve, mely később - 1783-ban - a területén keresztülfolyó patak után Szuhakállóra módosult.
A település fejlődésében jelentős volt az 1870. év. Ekkor kezdett működni a Grossmann Ignác által épített 100 lóerős, 11 járatú malom, amihez kendertörő is tartozott. A tulajdonos 1921-beni elhalálozása után a malmot Dezső és Ernő fia üzemeltette az 1944-ben történt deportálásukig.
Az 1800-as évek vége felé szabályozták a Szuha-patakot és megépítették a Rudabányára vezető keskeny nyomtávú vasútvonalat, ami fellendülést hozott a település életében. Valószínűsítik, hogy ez idő tájt került sor a Kurityán felé vezető, a Szuhakállót átszelő út burkolására is.
1912-ben létesítették a Sajókazinc–Rudabánya közötti vasútvonalat. Ennek vasútállomása a település közigazgatási határának megváltoztatása folytán Múcsony területén épült meg.
1913-ban olyannyira megáradt a Szuha-patak, hogy a település közúti és vasúti hídjait elmosta a hömpölygő víz.
Az első világháborúban 65 katona vonult be a faluból, akik közül tizenketten estek el a háború ismert harcterein. Hárman hadirokkantként kerültek haza a háborúból.
A második világháborúban a községben is keletkeztek károk. Több épület megrongálódott bomba- vagy aknatalálattól. A németek négy vasúti és egy közúti hidat felrobbantottak, amelyeket a község 1944. decemberi felszabadulása után építettek újjá. 1946-ban a földreform során a Radvánszky- és a Kissházy-birtokot felosztották a kis- és törpebirtokosok, illetve az ipari munkások között. 1959-ben termelőszövetkezet alakult a községben, amely 1961-ben egyesült az izsófalvai Aranykalász Mgtsz-szel. Ez a szövetkezet a rendszerváltozás után feloszlott.
Az ’50-es években jelentős építkezés kezdődött a településen. 1949-ben község-, illetve tanácsháza, 1950-ben posta, 1953-ban két tantermes iskola, 1956-ban a vasútállomás épülete, 1958-ban tűzoltószertár, 1960-ban ravatalozó, 1965-ben orvosi rendelő. 1968-ban vezetékes ivóvizet kapott a falu, 1969–70-ben a Kurityán, illetve a Sajókaza felé vezető utat aszfaltburkolattal látták el, 1978-ban megépült a takarékszövetkezet irodája.
A település közigazgatásában 1969-ben történt változás, amikor Szuhakállót a szomszédos Múcsonnyal egyesítették. A rendszerváltást követően, 1991-től vált Szuhakálló ismét önálló községgé.


***

Das Dorf liegt nördlich vom Fluss Sajó, und bekam seinen Namen nach dem Bach Szuha. Es zählte als Mautstelle für sehr Wertvolles. Die Besucher sollten das 1831 im Barockstil gebaute Herrenhaus besichtigen, das ein eigenartiges Beispiel der kleinadeligen Architektur des Komitats. Die Pfingstkulturtage und die Reitertage Hubertus im Oktober bietet ein verlockendes Programm.

***

Szuhakálló is situated North of the River Sajó. Szuhakálló was named after the Stream Szuha, which runs across the village. It used to be an important customs way and have an own mill. There is a Baroque style mansion, which is wirth visiting was built in 1831. This mansion serves as a great example for the architecture of the gentries of Borsod. The Cultural Days of Whitsuntide and the Hubertus Horse show in October offer great programs for the visitors.